2010. január 24., vasárnap - Szerkesztő Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Getsemáne kert

Itt állt az a présház, ahol Jézus - mint a Jeruzsálembe érkező egyszerű zarándokok is - rendszeresen megszállt.

Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is. Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: "Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied."
Lk 22,32-42

íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás, a tizenkettő egyike haladt, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. 
Majd ezt mondta a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, amikor odaléptek hozzá: "Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen. Amikor nap mint nap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.

Lk 22,47, 52-53

Jézus az Olajfák hegyén levő Getszemáni (héberül Gat-Shmanim = olajprés) nevű majorba ment az utolsó vacsora után, ahová az olajfatermő hegyek lakossága az olajbogyót hordta. Jézus letartóztatása a Máténál megadott kronológia szerint nagykeddről nagyszerdára virradó éjjel történt, az utolsó vacsora befejezése után. Márk Jézus letartóztatása jeleneténél az 14.51-52. versekben oly történetet mond el, amit csak ő, mint szemtanú tudhatott. Nincs kizárva, hogy a Getszemáni major Márk szüleinek a birtoka volt, éppen úgy, mint az utolsó vacsora terme. Az ifjú Márk ott töltötte az éjszakát. A katonák érkezése zajjal járt, felriadt álmából, s lepedőjébe burkolva kiment nézni az eseményeket. S mivel Jézust már megkötözve vitték, utánuk ment lepedőbe burkolódzva, s ekkor őt is el akarták fogni, de a lepedőt kezükben hagyva elfutott.

1922-ben tizenhét nemzet elhatározta, hogy közösen építenek templomot a Getsemáne-kertben, hálából, hogy véget ért a világháború.
Felépült a Nemzetek temploma, melyet az Agónia bazilikájaként is említenek. Az oltár előtt az agónia sziklája, ahol a hagyomány szerint Jézus utoljára imádkozott elfogatása előtt. A főoltár képét a magyarok adhatták a templomnak - a nagy nemzetek lelkiismerete szólalt meg talán ebben. A mozaikon arany háttér előtt az imádkozó Jézus látható (Muzsinszki Nagy Endre alkotása) a jobb alsó sarokban a magyar koronás címer. A templom ablakait nem üveg, hanem sejtelmesen áttetsző alabástrom borítja, így örök félhomály uralkodik odabenn.

Mária sírja barlangkápolna
Ez a  Kidron-völgyben található föld alatti szentély, ahol a hiedelem szerint a tanítványok eltemették Szűz Máriát, az egyik legbensőségesebb és legmisztikusabb szent hely Jeruzsálemben.
A homlokzat, a 47 lépcsőből álló csodálatos lépcsősor és a lépcső közepén az oldalsó falbemélyedésekben található keresztény királysírok a 12. századból származnak. Lefelé haladva a jobb oldali sírba eredetileg az 1161-ben elhunyt jeruzsálemi Melisande királynőt temették el. A királynő földi maradványait a 14. században leszállították a kriptába, és a sírt attól kezdve Szent Anna és Szent Joachim, Szűz Mária szüleinek sírjaként tisztelik.
A hegyoldalban az első sírt az i. sz. 1. században vájták. A jórészt tömör sziklába vésett kereszt alakú kripta ma is látható formáját a bizánci időkben alakították ki. Az 5. századra a föld felett is felépítettek egy kápolnát, melyet 614-ben a perzsák elpusztítottak, majd a keresztesek újjáépítettek.
1187-ben Szaladin újból lerombolta a kápolnát, de a kriptát gyakorlatilag sértetlenül hagyta. Szűz Mária sírja a kriptának az ortodox keresztény hagyományokra jellemző ikonokkal és szakrális díszítáelemekkel ékesített keleti ágában található. Ma görög, örmény, kopt és szír keresztények tartanak itt istentiszteletet.

Kapcsolódó galériák:
A barlangkápolna a felszínhez képest A kápolna A kápolna Pillantás a Templom-hegyre Mária sírja kápolna Lefelé a lépcsősoron a barlangkápolnába Az oltár A szikla Alabástrom ablakok Bejárat A kertben A kert Vén olajfa Az óváros Arany-kapuja a fák mögött A kert gazdája Nemzetek temploma

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 70, összesen: 204180

  • 2018. április 25., szerda

    Tóth Tamás Gábort, a Piliscsabai Református Egyházközség gondnokát kérdeztük az egyházi kommunikációról.
  • 2018. április 23., hétfő

    Megújult külsővel és belső tartalommal jelentette meg a Kálvin Kiadó a Magyar Bibliatársulattal közös Biblia magyarázó jegyzetekkel című kia...
  • 2018. április 23., hétfő

    A Föld napja mozgalom népszerűségének és sikerének egyik kulcsa, hogy helyi szinten, egy-egy közösséget érintő kérdésekben mozgósít akciókra.
  • 2018. április 22., vasárnap

    Mennyit beszélünk keresztyénként a válásról? Vannak-e stigmák, bélyegek, amelyeket szívesen ragasztunk egymásra? Miért hasonló a keresztyének közötti ...
  • 2018. április 19., csütörtök

    „Igen hasznos, ha felidézzük a szentek emlékezetét, és a szentek szent példáit mindenkinek követésre ajánljuk.” (Második Helvét Hitvallás, XXIV.) – Sz...
  • 2018. április 19., csütörtök

    Hogy lehetséges az, hogy kereszténységünk egy másik pólusán egy egyházi elöljáró kijelenti, hogy be kell tiltani a kereszteket, mert ezzel sértjük a m...
  • 2018. április 17., kedd

    Menekültválság a közel-keleti és a görög reformátusok szemével.
  • 2018. április 17., kedd

    125 évvel ezelőtt, 1893. április 11-én alakult meg a Nagypénteki Református Társaság a Budai Református Egyházközség kebelén. Hogy is jött létre az Er...
  • 2018. április 16., hétfő

    Dr. Széplaki György, a több évtizedes pedagógiai tapasztalattal rendelkező szakember mesélt 1956-os élményeiről, arról, hogy úttörővezetőként is refor...
  • 2018. április 15., vasárnap

    „Minden nemzedéknek megvan a maga esélye, amellyel neki kell élnie, és csak az évek során derül ki, hogy egyes évfolyamok és személyek hogyan tudnak a...