2010. január 24., vasárnap - Szerkesztő Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Getsemáne kert

Itt állt az a présház, ahol Jézus - mint a Jeruzsálembe érkező egyszerű zarándokok is - rendszeresen megszállt.

Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is. Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: "Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied."
Lk 22,32-42

íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás, a tizenkettő egyike haladt, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. 
Majd ezt mondta a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, amikor odaléptek hozzá: "Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen. Amikor nap mint nap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.

Lk 22,47, 52-53

Jézus az Olajfák hegyén levő Getszemáni (héberül Gat-Shmanim = olajprés) nevű majorba ment az utolsó vacsora után, ahová az olajfatermő hegyek lakossága az olajbogyót hordta. Jézus letartóztatása a Máténál megadott kronológia szerint nagykeddről nagyszerdára virradó éjjel történt, az utolsó vacsora befejezése után. Márk Jézus letartóztatása jeleneténél az 14.51-52. versekben oly történetet mond el, amit csak ő, mint szemtanú tudhatott. Nincs kizárva, hogy a Getszemáni major Márk szüleinek a birtoka volt, éppen úgy, mint az utolsó vacsora terme. Az ifjú Márk ott töltötte az éjszakát. A katonák érkezése zajjal járt, felriadt álmából, s lepedőjébe burkolva kiment nézni az eseményeket. S mivel Jézust már megkötözve vitték, utánuk ment lepedőbe burkolódzva, s ekkor őt is el akarták fogni, de a lepedőt kezükben hagyva elfutott.

1922-ben tizenhét nemzet elhatározta, hogy közösen építenek templomot a Getsemáne-kertben, hálából, hogy véget ért a világháború.
Felépült a Nemzetek temploma, melyet az Agónia bazilikájaként is említenek. Az oltár előtt az agónia sziklája, ahol a hagyomány szerint Jézus utoljára imádkozott elfogatása előtt. A főoltár képét a magyarok adhatták a templomnak - a nagy nemzetek lelkiismerete szólalt meg talán ebben. A mozaikon arany háttér előtt az imádkozó Jézus látható (Muzsinszki Nagy Endre alkotása) a jobb alsó sarokban a magyar koronás címer. A templom ablakait nem üveg, hanem sejtelmesen áttetsző alabástrom borítja, így örök félhomály uralkodik odabenn.

Mária sírja barlangkápolna
Ez a  Kidron-völgyben található föld alatti szentély, ahol a hiedelem szerint a tanítványok eltemették Szűz Máriát, az egyik legbensőségesebb és legmisztikusabb szent hely Jeruzsálemben.
A homlokzat, a 47 lépcsőből álló csodálatos lépcsősor és a lépcső közepén az oldalsó falbemélyedésekben található keresztény királysírok a 12. századból származnak. Lefelé haladva a jobb oldali sírba eredetileg az 1161-ben elhunyt jeruzsálemi Melisande királynőt temették el. A királynő földi maradványait a 14. században leszállították a kriptába, és a sírt attól kezdve Szent Anna és Szent Joachim, Szűz Mária szüleinek sírjaként tisztelik.
A hegyoldalban az első sírt az i. sz. 1. században vájták. A jórészt tömör sziklába vésett kereszt alakú kripta ma is látható formáját a bizánci időkben alakították ki. Az 5. századra a föld felett is felépítettek egy kápolnát, melyet 614-ben a perzsák elpusztítottak, majd a keresztesek újjáépítettek.
1187-ben Szaladin újból lerombolta a kápolnát, de a kriptát gyakorlatilag sértetlenül hagyta. Szűz Mária sírja a kriptának az ortodox keresztény hagyományokra jellemző ikonokkal és szakrális díszítáelemekkel ékesített keleti ágában található. Ma görög, örmény, kopt és szír keresztények tartanak itt istentiszteletet.

Kapcsolódó galériák:
A barlangkápolna a felszínhez képest A kápolna A kápolna Pillantás a Templom-hegyre Mária sírja kápolna Lefelé a lépcsősoron a barlangkápolnába Az oltár A szikla Alabástrom ablakok Bejárat A kertben A kert Vén olajfa Az óváros Arany-kapuja a fák mögött A kert gazdája Nemzetek temploma

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 49, összesen: 225730

  • 2018. október 21., vasárnap

    A legfontosabb lelkészi tulajdonságoknak a kedvességet és a készséget tartja. Bár egyházmegyéjében sokan küzdenek anyagi gondokkal, mégis azt kéri, im...
  • 2018. október 21., vasárnap

    Veres Sándor világi főjegyzőt választották a Dunamelléki Református Egyházkerület új főgondnokának. A választást a korábbi főgondnok, Tőkéczki Lá...
  • 2018. október 18., csütörtök

    Hit és értelem – Iskola- és egyházközeli írások címmel jelent meg ifjabb Bibó István könyve. A kötetet Velkey György mutatta be a budapesti Bibliamúze...
  • 2018. október 17., szerda

    Miért engedi Isten a szenvedést? A kérdésről, amely próbára teszi hitünket, Philip Yancey keresztyén író, újságíró, a Hol van Isten, amikor fáj? című,...
  • 2018. október 16., kedd

    „Istennek az az egyik ajándéka, hogy nem vagyunk egyformák" – Orosz Gábor Viktor előadásából megtudhattuk, hogy nem csak a szépségipar formálhatja át ...
  • 2018. október 15., hétfő

    Vallja, hogy a lelkészek vannak a gyülekezetekért, de ezzel senki sem élhet vissza. Hálás tud lenni a bejáratott dolgokért is, nem akar mindig forrada...
  • 2018. október 14., vasárnap

    Mitől érezzük jól magunkat a munkahelyünkön? Hogyan válhatunk jobb vezetővé? Erről gondolkodtak az idei GLS Nemzetközi Vezetői Konferencia résztvevői.
  • 2018. október 12., péntek

    A háborúknál és a népirtásnál kevés szörnyűbb dolog van a világon. A szenvedés univerzális tapasztalat, ahogy az is, hogy minden tragédiára reagálni k...
  • 2018. október 11., csütörtök

    „Nem az számít, hogy hány évvel élek tovább, hanem az, hogy hogyan.” Szubjektív iraki úti beszámolónk második része.
  • 2018. október 10., szerda

    Most értettem meg igazán, mit jelent az a szó nekünk, reformátusoknak, hogy „LÓNYAY".