2010. január 23., szombat - Szerkesztő Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Tel Aviv

Tel Aviv városa 2009-ben ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. Ritka ez egy olyan országban, ahol nehézen található nagyobb település, mely nem szerepel a Bibliában, illetve történelmi forrásban.

De itt éppen a fordítottjáról volt szó: az új zsidó földnek megteremteni a modern (nagy)városát, amely ugyan nem az első az új óhazában, ám új lapot nyit az egyetemes várostörténetben is.
Rendezési tervét Patrick Geddes, brit várostervező készíti el. Geddes azon ritka várostervezők egyike, akinek nem volt mérnöki múltja – biológusként dolgozott, aki a legenda szerint a mikroszkóp mellett észlelve látása romlását felcsapott várostervezőnek, a biológusi gondolkodást hasznosítva a városépítésben és az építészetben.
Tel Aviv alapvetően kertváros, sok növénnyel, de az angol kertvárosok filozófiájától eltérően, melyet „az én házam az én váram” mottója jellemez, itt társasházak és zöld közterek spontán elegyével találkozunk. A házak homlokzatán erkélyek futnak végig, melyekre valamikor a tévékorszakot és légkondicionáló idejét megelőzően kiültek a polgárok, és illatos kertjeik felett kötetlenül csevegtek. A házak viszonylag közel épültek egymáshoz, de minden lakásnak legalább három égtájra van kilátása, hogy biztosítsák a hűsítő tengeri levegő áramlását. A „hivatalos” utcákon kívül a kertek között gyalogosösvények emlékeztetnek a korábbi Judenstadt-ok utcáit-tereit összekötő informális (sabeszi) útvonalaira. Míg Jeruzsálem építészete – részben kultúrája is – alapvetően az ottománkori, ókori/középkori alapokon nyugszik, addig Tel Aviv csak a dűnékben gyökerezik és az európai tradícióban. Innen a szabadsága, lezsersége.


Tel Avivot eleinte csak az ókori/középkori Jaffóval együtt emlegették, de attól egyértelműen elkülönül városszövete és építészete. Míg Jaffó kőből épült, jobbára szabálytalan, organikus, arab utcahálózattal, addig Tel Aviv laza raszteres alaprajzú és házai vakoltak. Az első építési hullámot 1909-től az angol fennhatóság kezdetéig a gyarmati építészetből ismert enyhén orientalizáló formavilág jellemezte: 1-2 emeletes társasházak az arab építészetet idéző csúcsíves ablakokkal, kiugró erkélyekkel vagy beugró loggiákkal, bádog zsalugáterekkel, díszes pártázattal, bábsorokkal és a sarkok kis ívű lekerekítésével.


Az áttörést a modern építészet hozta meg az brit korszakban: a nem szakavatott közönség Tel Aviv-i Bauhausról beszél. A Bauhaust, és a modern építészetet általában, gyakran kötik össze a zsidósággal, mely Európa szerte vonzódott a partikuláris, helyi hagyományokat meghaladó, az örök és általános értékeket hangsúlyozó, absztrakt, geometrikus formavilágú modernizmushoz. Ilyen építészetet ugyan majdnem mindenütt találunk kontinentális Európában, de csak töredékesen, a korábbi városszövetbe ágyazva, vagy esetleg új peremváros alakjában. Ám Tel Avivban ez az építészeti nyelv egyeduralkodó. Az építészeti modernizmus egyik atyja, a berlini születésű Erich Mendelsohn, miután kivándorolt Palesztinába, elképedve látta, miként tette magáévá az ő formavilágát a tel-avivi polgárság, hogyan lett az avantgárd modernből „népi építészet” – bár a népi hagyományos fogalma az emancipált zsidóságnál korlátozott érvényű és megfelelőbb a vernakuláris kifejezés. Közben az elit modern a „földre szállt”, a kiművelt arányokat felváltotta néhol az esetlegesség, de az uralkodó geometrikus formák, erkélyek, szalagablakok a dísztelen, világítóan fehér homlokzatok, megmaradtak. Ezért kapta Tel Aviv az Ir Levana (fehér város) elnevezést.

 

Kapcsolódó galériák:
DSC_0296.JPG DSC_0332.JPG DSC_0343.JPG DSC_0363.JPG DSC_0303.JPG

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 49, összesen: 253906

  • 2020. február 19., szerda

    Vágytam a jelenlétére, át is éltem, aztán valami hirtelen megváltozott. Bennem vagy körülöttem?
  • 2020. február 18., kedd

    Miklya Zsolt nem az a típus, aki előrefut, inkább hosszasan érleli magában a verseket, és megvárja, amíg a felszínre törnek. A Magyar Napló Kiadónál m...
  • 2020. február 17., hétfő

    Nincs is jobb a téli estéken, mint egy finom teával bekuckózni a szobába, elbújni egy jó könyvvel, gyújtani egy gyertyát, és élvezni, ha végre pihenni...
  • 2020. február 16., vasárnap

    Hitvallásaink fontosságáról, szerepéről és újrafordításáról beszélgettünk Fekete Károly tiszántúli református püspökkel.
  • 2020. február 13., csütörtök

    Biztos, hogy jól választottam? Mi, ugye, sosem fogunk elválni? Mi van, ha ijesztő felismeréseink támadnak a házasságban? Ezekről a kérdésekről is vall...
  • 2020. február 12., szerda

    „Szeretlek, de már nem vagyok szerelmes beléd.” Ez a bizonytalan állapot biztonságos kötődéssé alakulhat, ami egy életen át képes megtartani a kapcsol...
  • 2020. február 12., szerda

    A Tokaj-hegyaljai Erdőbénye ad otthont idén a Kárpát-medencei Református Szőlészek és Borászok Fórumának. A legújabb borászati trendekkel és a legjobb...
  • 2020. február 11., kedd

    Évek, évtizedek óta alázattal, csendben végzik odaadó munkájukat a betegekért, az elesettekért, az idősekért. Ezeket a gyülekezetekben vagy egyházi in...
  • 2020. február 10., hétfő

    Egykor a prédikálással volt egyenragú, ma sok gyülekezetben a kevésbé fontos szolgálatok közé tartozik. A kántori szolgálat az istentisztelet lelkiség...
  • 2020. február 09., vasárnap

    „A házasság emberhez méltó életforma, amelynek rangja van. Misztérium, titok, amelyet egy életen át fejteget az ember. A legintimebb közösség, amit ne...