Ein Gedi

Buja oázis az egyébként meddő tájban, melynek burjánzó trópusi és sivatagi élővilága számára bő vizű források adják az életet jelentő vizet.
A települést szépsége miatt említi a Biblia (Énekek Éneke: 1-14) és mert itt lelt menedékre a Saul király elől menekülő Dávid (l Sámuel 24).

Ein Gedi nemzeti parknak nyilvánított oázisa a sivatagi élővilág paradicsoma. A látogatók gyakran láthatnak itt kőszáli kecskéket és hatalmas rágcsálóknak tűnő sziklaborzokat, a távolabbi vidékeken pedig a sivatagi leopárd tenyészik.

A park központi részében helyezkedik el a Nakhal David és a Nakhal Arugot folyókhoz tartozó két szurdok, melyeken több ösvény is áthalad.
A legrövidebb sétaút körülbelül egy óra hosszat tart és a csodálatos Shulanut Éngedi vízesésnél ér véget.

A park bejáratától nem messze láthatók egy i. e. 5. századi zsinagóga romjai, melynek mozaikjai és feliratai héberül és arámi nyelven íródtak.