Massada

I.e. 40-ben Heródes az ellene lázadó párthusok csapatai elől ide menekítette csapatait és a családját. Később, amikor Júdea királya lett, Massadát palota-erőddé alakította.

Időszámításunk szerint 66-ban tört ki az első zsidó-római háború, amikor is a zsidó lázadók egyik szélsőséges csoportja, a Sicarii ide ásta be magát, majd innen csaptak le a környező római érdekeltségekre.
A Sicarii állítólag mind a római, mind a zsidó ellenállók szemében ellenséges csoport volt, így nem számíthattak túl sok segítségre senkitől. Egy Elazar ben Ya'ir nevű zsidó vezette őket, majd mikor 70-ben lerombolták a második templomot is a rómaiak, rengeteg jeruzsálemi zsidó csatlakozott hozzájuk.

A felkelés leverése, a szentély lerombolása után Massada volt a zsidók 3 megmaradt erődjének egyike. 900-an menekültek ide, köztük asszonyok és gyerekek.
A rómaiak nem tudták áttörni az erőd falait, ezért a híres X. légió 10 000 katonájával hosszú ostromba kezdtek. A lábánál 5 km kerületű ostromfalat építettek a hegy köré, a katonáknak pedig a falon kívül 8 tábort. A hegy nyugati oldalán rámpát emeltek, azon vontatták fel az erőd faláig az ostromgépeket.
Amikor a parancsnok látta, hogy képtelen az erődöt tovább tartani, összehívta a védőket és mind a 900-an együtt öngyilkosok lettek.

Massada romjait 1838-ban fedezte fel egy amerikai kutató, de csak egy év múlva kapaszkodott fel a hegyre egy amerikai misszionárius egy angol festő társaságában.
1953-ban ifjúsági szervezetek tagjai kitisztították, a hadsereg műszaki egységei pedig újra járhatóvá tetté a Kígyó ösvényt.
Az 1963-1965 között a világ minden részéből érkezett önkéntesek segítségével végzett ásatások felszínre hozták a Massada maradványait.