2010. január 24., vasárnap - Szerkesztő Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Názáret

"aláment velük, és ment Názáretbe, és engedelmes volt nekik"

Galileában lévő város, a történelmi Jézus felnövekedésének helye.
Ma jelentős turistaközpont és zarándokhely, földművelési, kereskedelmi központ, konzerv-, cigaretta- és kerámiaiparral, de történelme az ókor homályába nyúlik vissza, és először az újszövetségi írásokban olvashatunk róla.
Feljegyzésekből tudhatjuk, hogy a keresztesek 1099-ben elfoglalták, de 1187-ben Szaladin visszavette, majd II. Frigyes 1229-ben ismét elfoglalta, de a muzulmánok 1263-ban kiirtották Názáret teljes keresztény lakosságát, és 1517-ben az Oszmán Birodalom része lett.
1922-től a brit Palesztina része volt, míg Izrael elfoglalta 1948-ban, és mellette egy új zsidó település alakult, mely 1989-re 25 000 lakosúra nőtt.
Fő látványossága a Jézus-kegyhelyek mellett az Angyali Kihirdetés Bazilikája és a Békemecset.


A mai Názáret - egy zömmel arabok lakta, 100 ezres lakosságú nagyváros - már szinte semmiben sem hasonlít arra a Galilea dombjai között megbújó apró falucskára, amely egykor Jézusnak szolgált otthonául: itt éltek szülei (József és Mirjám), valamint testvérei (legalább hatan). Lukács evangéliumában olvassuk, hogy a tizenkét éves Jézus, miután szüleivel együtt felment a jeruzsálemi Templomba, és ott az írástudók előtt is tanúságot tett rendkívüli bölcsességéről, visszatért Názáretbe: "aláment velük, és ment Názáretbe, és engedelmes volt nekik" (Lk 2:51). Jézus kortársai számára is közismert volt, hogy a „csodarabbi” Galileából, közelebbről Názáretből származott. János evangéliumában Natanaél kérdezte Fülöptől: 
"Származhat-e valami jó Názáretből?" (1:46). A költői kérdésben rejlő ironikus felhang nemcsak Názáret jelentéktelen voltára utalt, hanem a júdeai és galileai zsidó lakosság ellentétét is tükrözte. A mózesi Törvény betűje iránt mélységesen elkötelezett júdeabeliek (többnyire a farizeus párthoz tartozók), ugyanis mélyen megvetették és tisztátalannak tartották a „pogányok körzetében”, azaz Galileában lakó zsidókat.


A Biblia kritikusai szemében évszázadokon át mégis szálkát jelentett Názáret bibliai említése.
Mivel az evangéliumokon és későbbi keresztény forrásokon kívül egyetlen kortárs feljegyzés sem örökítette meg a falucska nevét. Názáretet sem a Galileát keresztül-kasul ismerő Flavius Josephus (a Pál apostollal kortárs zsidó hadvezér, majd történész) nem említette, sem a III–V. században keletkezett hatalmas talmudi irodalomban nem szerepelt neve. Ebből a hiányból kiindulva a Biblia történetiségét kétségbe vonó kritikusok arra a következtetésre jutottak, hogy Názáret nem is létezett.

Mint kiderült, ismét tévedtek.
1962-ben egy héber feliratra bukkantak Caesareában, a római kori Izrael közigazgatási központjában, nem messze annak III–IV. században épült zsinagógájától. A szöveg rendkívül töredékes, ezért olvasható részét nagybetűkkel jeleztük a magyar fordításban:

„…Tizenhetedik rend: Hezir Mamlija; Tizennyolcadik rend: Happicéc Nácáret; Tizenkilencedik rend: Petahja Akla (’KLH), arab; Huszadik rend: Ezékiel Migdal Nunaja…”

Ez a meglehetősen unalmas felsorolás egy történetileg rendkívül értékes, a Bibliát - több szempontból is - közvetlenül hitelesítő szöveg! Hátteréhez tudni kell, hogy az Áron családjából való zsidó papságot huszonnégy rendbe szervezték, s ezek a rendjüknek megszabott sorrendben hetente váltották egymást a jeruzsálemi Templomban végzett szolgálatukban (1Krón 24:7–19; Neh 11, 12). A Templom Kr. u. 70-ben történt lerombolását, de még inkább a Bar Kokhba-felkelés leverését (Kr. u. 135) követően a papi családok főként Galilea falvaiban telepedtek le.

A zsidók azonban ezután sem tettek le Templomuk újjáépítéséről. A Templom viszont nem működhetett papok nélkül, így szükséges volt, hogy a rendeket - ha az alkalom úgy hozza - bármikor újra össze lehessen állítani. Ezért a papi rendek nevét és letelepedési helyét kőbe vésték, és kitették a zsinagógákban. A caesareaihoz hasonló papi listák kerültek elő Askelónban, a galileai Kisszufimban és Rehovban, sőt a távoli Jemenben is. Érdekesség, hogy a huszonnégy papi rendet elsőként a magyarországi születésű Klein Sámuel rekonstruálta irodalmi szövegek: az Áv hó 9-re (vagyis a templomrombolás évfordulójára) írt zsinagógai dalok (úgynevezett pijjutok) alapján.

A caesareai papi listának azonban nem csak abban áll a jelentősége, hogy Názáret létezését bizonyítja. A héber szövegből az is kiderül, hogy a falu nevét nem a zajin, hanem a cáde betűvel írták, vagyis azt nem Názáretnek, hanem Nácáretnek ejtették. Ennek jelentőségét akkor értjük meg, ha az előző esszénkben már idézett Ézsaiás-próféciát újra elolvassuk: "És ered majd vessző Isai [Dávid apja] törzsökéből, és ág hajt ki gyökereiből" (Ézs 11:1, IMIT fordítás). A zsidó és keresztény írásmagyarázat egyértelműen a Messiásra vonatkoztatja a fenti idézetet, ahol az „ág” szó helyén a héber nécer kifejezés áll. Bár Názáret nevét sokszor sokféleképpen magyarázták már, mivel a falu nevének III–IV. századi zsidó kiejtése Nácáret volt, bizonyosra vehetjük, hogy a név az „ág” szóból ered, így írásmagyarázati szempontból joggal vonatkoztatható Ézsaiás próféciájára. Ebből kiindulva érthetjük meg Máté evangéliumának Jézusra vonatkozó utalását: „lakozott a Názáret nevű városban, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak, hogy názáretinek fog neveztetni” (Mt 2:23).

(Grüll Tibor, ókortörténész)

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 42, összesen: 253899

  • 2020. február 19., szerda

    Vágytam a jelenlétére, át is éltem, aztán valami hirtelen megváltozott. Bennem vagy körülöttem?
  • 2020. február 18., kedd

    Miklya Zsolt nem az a típus, aki előrefut, inkább hosszasan érleli magában a verseket, és megvárja, amíg a felszínre törnek. A Magyar Napló Kiadónál m...
  • 2020. február 17., hétfő

    Nincs is jobb a téli estéken, mint egy finom teával bekuckózni a szobába, elbújni egy jó könyvvel, gyújtani egy gyertyát, és élvezni, ha végre pihenni...
  • 2020. február 16., vasárnap

    Hitvallásaink fontosságáról, szerepéről és újrafordításáról beszélgettünk Fekete Károly tiszántúli református püspökkel.
  • 2020. február 13., csütörtök

    Biztos, hogy jól választottam? Mi, ugye, sosem fogunk elválni? Mi van, ha ijesztő felismeréseink támadnak a házasságban? Ezekről a kérdésekről is vall...
  • 2020. február 12., szerda

    „Szeretlek, de már nem vagyok szerelmes beléd.” Ez a bizonytalan állapot biztonságos kötődéssé alakulhat, ami egy életen át képes megtartani a kapcsol...
  • 2020. február 12., szerda

    A Tokaj-hegyaljai Erdőbénye ad otthont idén a Kárpát-medencei Református Szőlészek és Borászok Fórumának. A legújabb borászati trendekkel és a legjobb...
  • 2020. február 11., kedd

    Évek, évtizedek óta alázattal, csendben végzik odaadó munkájukat a betegekért, az elesettekért, az idősekért. Ezeket a gyülekezetekben vagy egyházi in...
  • 2020. február 10., hétfő

    Egykor a prédikálással volt egyenragú, ma sok gyülekezetben a kevésbé fontos szolgálatok közé tartozik. A kántori szolgálat az istentisztelet lelkiség...
  • 2020. február 09., vasárnap

    „A házasság emberhez méltó életforma, amelynek rangja van. Misztérium, titok, amelyet egy életen át fejteget az ember. A legintimebb közösség, amit ne...