Bet She'an

Minden volt itt, csak éppen nyugalom nem, már jó három ezer évvel ezelőtt a Megiddói Csata győztese, III. Tutmózesz ezt a várost is Egyiptomhoz csatolta; a teljes XVIII.-XIX. dinasztia alatt Egyiptomhoz tartozott.
A Bibliában Joshua könyvében jelenik meg először, mint kánaánita város, majd Dávid király elfoglalja és örökül hagyja Salamonnak.
Elsőként Shishak fáraó rombolja le és rabolja ki a várost, Krisztus előtt 925-ben. A legenda szerint akkora volt a hadizsákmánya, hogy a fia az elhalálozott unoka koporsóját színezüstből készítteti el – ezt meg is találták 1939-ben.
Később az asszír király, II. Tiglat-pilser újból lerombolta Krisztus előtt 717-ben, és lakóit babiloni fogságba hurcolja.
A város a hellenizmus korszakában kapta az új nevét (a Scytopolist) az ide telepített szkíta veterán zsoldosok után. A görög mitológiában is megtalálható a város, mégpedig Nysa névvel; Dionüszosz dajkája állítólag ebben a városban van eltemetve, (s talán ezért vannak olyan jo borok a kornyéken). Így aztán a várost Nisa Scytopolis-nak is nevezték.

A város fénykorát a római birodalom alatt, Krisztus előtt 64-ben érte el, amikor is a Decapolis fővárosa lesz. Decapolis-nak nevezték Samaria tartományban a görög-római kultúra központjainak tekintett tíz várost.
A negyvenezres városban egy 7000 férőhelyes színház, két nyilvános fürdő, egy 150 méter hosszú, gyönyörű oszlopokkal szegélyezett utca épül, amit Palladius kormányzóról neveznek el, és a cardo szerepét látta el (manapság bevásárlóközpontnak neveznénk). Egy római templom, egy nymphaeum, két másik – ugyancsak oszlopokkal ékesített - utca: a Silvanus és a Völgy utcája. Egy érdekes nyilvános illemhely romjait is láthatjuk.
A Harod folyó fölött egy ívelt híd vezetett a városkapuhoz. A városnak volt egy 6000 férőhelyes hippodromja is. Persze az ivóvizet, továbbá a fürdők és a nyilvános illemhely vízellátását egy aquaduct biztosította.

A várost egy földrengés pusztított Krisztus után 363-ban; a bizánci fennhatóság újjáépítette és Krisztus után 409-ben Palestina Secunda fővárosa lett.
Omár kalifa 634-ben elfoglalta a várost, amely hanyatlásnak indult. A nyolcadik században már meszet égettek a márványoszlopokból, a nagy piactérből pedig temetőt csináltak. Egy újabb földrengés 749-ben teljesen elpusztította azt, ami még megmaradt belőle. Egy arab krónikás (Abi Obeid al Andalusi) feljegyzése mégis érdekel bennünket, mert – amint írja – meglátogatta a vidéket, ahol nagyon finom borokat lehetett vásárolni.

A keresztes háborúk idején (1190-ben) 15 kilométerre Bet She'an-tól felépül a Belvoir nevű keresztes vár.
A mamelukok elkergetik a keresztes vitézeket, s a városból postaállomás lett Kairó és Damaszkusz között. A törökök elfoglalják az országot és négyszáz éves uralmuk eredményeként 1812-ben egy Johann Burckhardt nevű svájci születésű német utazó azt írja a településről, hogy egy 70-80 házból álló nyomorúságos falu.

Az ásatásokat 1921-ben kezdik meg, 1933-ban folytatják, majd Izrael megalakulása után egyike lesz a legnagyobb római kori ásatásoknak.