Getsemáne kert

Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is. Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: "Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied."
Lk 22,32-42

íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás, a tizenkettő egyike haladt, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. 
Majd ezt mondta a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, amikor odaléptek hozzá: "Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen. Amikor nap mint nap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.
Lk 22,47, 52-53

Jézus az Olajfák hegyén levő Getszemáni (héberül Gat-Shmanim = olajprés) nevű majorba ment az utolsó vacsora után, ahová az olajfatermő hegyek lakossága az olajbogyót hordta. Jézus letartóztatása a Máténál megadott kronológia szerint nagykeddről nagyszerdára virradó éjjel történt, az utolsó vacsora befejezése után. Márk Jézus letartóztatása jeleneténél az 14.51-52. versekben oly történetet mond el, amit csak ő, mint szemtanú tudhatott. Nincs kizárva, hogy a Getszemáni major Márk szüleinek a birtoka volt, éppen úgy, mint az utolsó vacsora terme. Az ifjú Márk ott töltötte az éjszakát. A katonák érkezése zajjal járt, felriadt álmából, s lepedőjébe burkolva kiment nézni az eseményeket. S mivel Jézust már megkötözve vitték, utánuk ment lepedőbe burkolódzva, s ekkor őt is el akarták fogni, de a lepedőt kezükben hagyva elfutott.

1922-ben tizenhét nemzet elhatározta, hogy közösen építenek templomot a Getsemáne-kertben, hálából, hogy véget ért a világháború.
Felépült a Nemzetek temploma, melyet az Agónia bazilikájaként is említenek. Az oltár előtt az agónia sziklája, ahol a hagyomány szerint Jézus utoljára imádkozott elfogatása előtt. A főoltár képét a magyarok adhatták a templomnak - a nagy nemzetek lelkiismerete szólalt meg talán ebben. A mozaikon arany háttér előtt az imádkozó Jézus látható (Muzsinszki Nagy Endre alkotása) a jobb alsó sarokban a magyar koronás címer. A templom ablakait nem üveg, hanem sejtelmesen áttetsző alabástrom borítja, így örök félhomály uralkodik odabenn.

Mária sírja barlangkápolna
Ez a  Kidron-völgyben található föld alatti szentély, ahol a hiedelem szerint a tanítványok eltemették Szűz Máriát, az egyik legbensőségesebb és legmisztikusabb szent hely Jeruzsálemben.
A homlokzat, a 47 lépcsőből álló csodálatos lépcsősor és a lépcső közepén az oldalsó falbemélyedésekben található keresztény királysírok a 12. századból származnak. Lefelé haladva a jobb oldali sírba eredetileg az 1161-ben elhunyt jeruzsálemi Melisande királynőt temették el. A királynő földi maradványait a 14. században leszállították a kriptába, és a sírt attól kezdve Szent Anna és Szent Joachim, Szűz Mária szüleinek sírjaként tisztelik.
A hegyoldalban az első sírt az i. sz. 1. században vájták. A jórészt tömör sziklába vésett kereszt alakú kripta ma is látható formáját a bizánci időkben alakították ki. Az 5. századra a föld felett is felépítettek egy kápolnát, melyet 614-ben a perzsák elpusztítottak, majd a keresztesek újjáépítettek.
1187-ben Szaladin újból lerombolta a kápolnát, de a kriptát gyakorlatilag sértetlenül hagyta. Szűz Mária sírja a kriptának az ortodox keresztény hagyományokra jellemző ikonokkal és szakrális díszítáelemekkel ékesített keleti ágában található. Ma görög, örmény, kopt és szír keresztények tartanak itt istentiszteletet.