Dominus Flevit kápolna

Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt:
"Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak; földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét."
Lk 19,41-44

Jézus, amikor lejött az Olajfák hegyének nyugati lejtöjén és megpillantotta Jeruzsálemet, megsiratta a Szent Várost. A hagyomámy ezt az evangéliumi történetet a mai "Dominus Flevit"-nek (az Úr sírt) nevezett helyre helyezi. A mai kápolnát Antonio Barluzzi olasz építész terve alapján 1955-ben építették görögkereszt formában, egy bizánci szentély romjain, melynek fennmaradt a kórusa valamint egy szomszédos oratórium, amit növényi mintázatú csodálatos padlómozaik borít (VII sz.). A kápolna kupolája könnycsepp alakú, az oltár különleges tájolású: nyugatra néz, az oltárkép helyén pedig egy nagy ablak nyílik Jeruzsálemre. Az ablakon át a jóslat beteljesülése látszik, Jeruzsálem a Templommal együtt elpusztult, a templomhegy közepén ott áll a Sziklamecset.
A gyönyörű kert sétára invitál, és csodálatos kilátás nyílik Jeruzsálem óvárosára.

Ez a hely akkor vált ismertté tudományos körökben, amikor a Studium Biblicum Franciscanum ásatásokat végzett 1953 és 1955 között P. Bagatti vezetése alatt. Ennek eredményeképp felfedeztek egy I.-IV. századi temetöt, amely több zsidó-keresztény sírt tartamazott. A csontkamrákon, melyekben az elhunytak csontjait örizték, gyakran graffitik találhatók, melyek között a legrégebbi keresztény szimbólumokat vehetjük észre.