Csak a bűnbocsánatra és megváltásra szoruló ember nem változott, nem tűnt el, nem rakódott rá újabb réteg.
Még csak régészni sem kell.
Idejöttünk, megismerni, belélegezni, azt a helyet, klímát, hangulatot, amit Ő ismerhetett, és ahol Őt ismerhették. De csak a rá való szükséget, óhajtozást, szűkölést találjuk eredeti bazárosítatlan formájában.
Mégis ki kell jelentenünk, hogy megismertük az Ő környezetét. Ez a szomjazás volt az Őt körülvevő miliő. Szomjazás a pusztában, de alkalmasint a Genezáreti tó közepén is. Ez indította Pétert is a vízre állni. Közelebb jutni Hozzá, igyekezni Felé.
Mind kívánunk valamit. Többet, jobbat, változást. A Vele való találkozást, az Ő jelenlétét, közelebb jutni. Ezért is jöttünk el ide. Kivonultunk a világunkból a pusztába. Csak sajnos azt nem szabad elfelejteni, hogy nem lehet ott maradni. Ő sem maradhatott a pusztában. Minket is várnak a keresztjeink, a harcaink.
A pusztában csak erőt gyűjtünk. Talán épp a szomjazásunkból, egymás szomjazásából.
Hiba a múltban keresnünk Őt, talán hiba helyeket felkutatni. Még akkor is, ha a vicc szerint innen Őt elérni csak helyi hívás. Istent, és minden szentet annyira megfoghatóvá akarunk tenni, hogy tudattalanul is helyekre, és időkbe zárjuk.
Mi is a régi fontos dolgokat keressük itt. Pedig Jézus nem fontos és régi dolgokban élt.
Ő a köznép hétköznapjait élte, saját mostjában, korának megfelelő viszonyok, körülmények, elvárások és szokások között. Még a története is egészen mindennapinak mondható - hiszen nem egy tanítót ítéltek halálra - azzal a nem felejthető különbséggel, amit személye jelentett.
A mában is lehet keresni Őt! Ott van az erőszakos árus törekvésében, hogy eltartsa családját, a koldus szemében.
A FAL* firkáinak sokatmondó sorai között, és abban a hellyel-közzel működő igyekezetben, hogy az itteniek megőrizzék hagyományaikat, népüket, emlékeiket. És bennünk is, akik az Ő nyomait kutatva keressük aktuális kérdéseink válaszait, a mindörökké aktuális megváltót.
* A megalakulófélben lévő palesztin államot Izrael kellős közepén fallal veszik körül. Mivel a falon belül esik Betlehem, ezért a fal másik oldalát is módunk volt látni. Megrendítő, esetenként provokatív, érdekes graffitik és feliratok borítják a magas morózus betonfelületet.
En Gedi
En Gediben éreztem először a hely varázsát úgy igazán. Egyik oldalon alattunk az egészen valószínűtlen színű Holt tenger, a másik oldalon a meredek falban barlangok, forrás, hegyi kecskék. Itt, ebben a barlangban kímélte meg Dávid Saul életét.
Éva harapása óta azzal küzd az emberiség,
hogyan adja vissza a döntéseit, akaratát Isten kezébe, hogy Ő rendelkezzen vele, és Dávidnak ez itt sikerül.
És igen! Ez az a hely, ahol tényleg le tudja tenni az ember minden vélt igazságát, jogkövetelését, bosszúját.
Tessék eljönni ide, meglátni, milyen parányik vagyunk, és elképzelni egy piros fejű hepciás hangyát! Megmosolyogtató nem?
Követve a példát: itt lehet hagyni, Istenre lehet bízni az ügyet.
Aki ezt a tájat rendezte, arra bátran rá lehet bízni még akár a mi bonyodalmas ügyeinket is.
